K.U.Leuven egy Tokra szemével

Régóta nem írtam már ide, de amióta elkezdődött a nyelvi kurzus, úgy érzem, hogy nincs idő szinte semmire. Valahogy minden nap zsúfolt, 9-től 13-ig nyelvóra, 14-ig kaja valahol, aztán szintén van egy pár órás elfoglaltság. Első héten hétfőn is és kedden is kimentünk a Campusra találkozni Anouck-kal (az itteni Erasmus-koordinátorunk), először sajna nem volt bent, csak másodjára. Gyalog voltunk, szóval fél óra oda, fél óra vissza, el is ment az idő. Szerdán a Registraar's Office-ban voltunk bent, itt intézik el az egyetemi regisztrációt. Csütörtökön mentünk a városházára, ugyanis már idejében be kell jelenteni, hogy itt lakunk; enélkül is itt lehetnénk 90 napig uniós állampolgárként, de a hosszabb tartózkodást be kell jelenteni. Márpedig július elejéig több, mint 90 nap van hátra :-) A péntek emlékeim szerint aránylag lazán telt, de minden nap volt valami egyéb járkálás, bevásárlás, amivel el tud menni az idő. Estére mindig fáradt voltam, és most is az vagyok :-)

Szombaton, vagyis 15-én megint Brüsszelben voltunk, ezúttal a nyelvi kurzus keretében. Ez annyit tett, hogy a két tanárunk kísért minket, ők velünk mindig hollandul beszéltek, jött egy idegenvezető, aki angolul magyarázott és közben körbevezetett a városrészen, még 1-2 eldugottabb helyet is megmutatott :-) Szóval a nyelvet nem gyakoroltuk annyira, de egy kis kultúrális betekintőt kaphattunk a városról.

A múlt hét szintén így telt ennek, persze volt pár különbség. Pl. más boltokba mentünk el, valamint két napot is kihagytam a nyelvkurzusból sikeresen :D Ja, és a mostani szombaton Gentben voltunk, megnéztük az ottani kastélyt egy idegenvezetővel, valamint a városban is barangoltunk egy játék keretében. Ez a játék abból állt, hogy kaptunk egy lapot, rajta instrukciókkal és kérdésekkel. Kb. az, hogy menj végig ezen az úton, menj át a hídon, fordulj jobbra, menj előre, és ott lesz valahol a válasz a kérdésre, aztán menj tovább erre-arra, ahol a következő kérdésre lesz válasz stb. Jó volt, megnéztünk jópár helyet, de valahogy mégsem érzem, hogy teljesen láttam a várost. Lehet azért, mert a főtértől csak kb. 4-5 utcányira mentünk csak el. De ahogy odafele mentünk a pályaudvarról villamossal, kicsit kisebbségben éreztem magam a sok török között :D

Kicsit visszatérve Leuvenhez, ez egy kicsi város, ugyan laknak itt vagy 60 ezren, többségük diák, így kb. minden róluk szól. A város körül van egy körgyűrű, azon belül van a legtöbb dolog, max fél óra alatt be lehet járni a területet, így a nagyáruházak is elérhető távolságban vannak: Colruyt, Delhaize, Lidl, Aldi, Carrefour. Nyilván hozzánk legközelebb a Match van, amikicsit drága :D Az észrevehető viszont, hogy a legtöbb helyen ugyanazok a termékek vannak, a Colruyt, a Delhaize és a Carrefour aránylag nagyok, mindnek van saját márkája, kb. ugyanolyan áron és minőségben. Szóval a nem túl sok tapasztalatom alapján szinte mindegy, hogy hol vásárol az ember, max. apróbb eltérések vannak, vagy akkor érdemes célirányosan menni, ha valami speciális dolgot keres az ember. Majd ha elég blokk gyűlt össze a vásárlásokból, akkor lehet, hogy csinálok egy részletesebb árösszehasonlítást :-)

Na végre zárom soraimat, mert lassan már egy napja írom ezt a bejegyzést :D Tegnap akartam elküldeni, de nem értem a végére. És tudom, legutóbb a nyelvi kurzusról ígértem leírást, de az valószínűleg a hét második felére marad, ugyanis szerdán lesz a vizsga, ahol talán 50%-ot kell elérni, hogy kapjunk róla valami bizonyítványt. Szóval tanulni kell :-)

Tegnap a Duvel-nél hagytam abba :-) Megittam, a többiek is befejezték lassan az italukat, persze közben beszélgettünk, de már későre járt az idő, szóval hazajöttünk.

Leuven-t szép lassan kezdem megismerni, minden nap járkálunk valamerre, nem sokat, de eleget ahhoz, hogy felfedezzük a várost. Szombatom bevásárolni voltunk, mivel a Match alapból drága, ezért mindenképp érdemes felkutatni a nagyobb boltokat. Így elmentünk a Colruyt nevű boltba, kb. 15 percnyire van innen a Lombaardenstraat-on. Ja igen, a koli pedig a Blijde-Inkomstraat-on van, a kiejtésüket majd leírom később :P Aránylag olcsó bolt, főleg a saját termékek, de mint megtudtuk van Lidl és Aldi is a városban kicsit odébb, és azok még olcsóbbak. Persze minden relatíve értendő, nem az otthoni árakhoz viszonyítva :-) Egyébként lazán telt a szombat, sétáltunk a városban, a Naamsestraat felől mentünk a főtérre, de közben -megint- eleredt az eső, szóval hazamentünk. Este iszogattunk az előzőleg vásárolt sörből (Grimbergen Blonde), közben pedig megnéztünk egy filmet. De lehet, hogy filmezés közben söröztünk, nézőpont kérdése.

Vasránap Brüsszelben kirándultunk, és nem, nem láttok az Atomiumot és nem voltunk a Deliriumban. Sajnos. Gyalog mentünk, és így csak a városnak az egyik részét tudtuk bejárni. Brussel-Centraal állomásra érkeztünk meg, amely már önmagában is érdekes, hiszen 5 vágány megy végig a belváros alatt, így a felszínről nem sokat lehet érzékelni a vonatközlekedésből. Rögtön találtunk egy katedrálist (Saint Michel), bent kétnyelvű (flamand-vallon, vagy hollan-francia, kinek mi tetszik) mise volt, készítettünk pár fotót kívülről, kaptunk ingyen térképeket a Sightseeing-estől és továbbindultunk kelet felé a királyi palota irányába. Rögtön találtunk egy Magyar Kultúra boltot címerrel és üveg zászlóval, érdekes volt :-) Amúgy folyamatosan fényképeztünk út közben, majd ide is linkelek képeket később.

Útba ejtettük a Warendepark Brussel-t, egyik végében található a Belga Parlament és a Királyi Színház, a másik végében pedig a Belga Királyi Palota, mellette pedig az Akadémiai Palota. És persze sok oroszlán, és papagájok. Igen, zöld papagájok repdesnek Brüsszel parkjaiban januárban, 5 fokban. Találgattunk, hogy hogyan kerülhettek oda, lehet, hogy egy királyi madárházból lógtak meg százával, de még az is elképzelhető, hogy őshonosak Belgiumban. De lehetséges, hogy csak galambok zöldre festve, a csipogásuk pedig az álcájukhoz tartozik. Még egy másik elméletként az merült fel, hogy még éretlenek, nyáron pedig fekete-sárga-piros színben pompáznak.

A park után a Rue Belliard-on mentünk végig az EU negyed irányába. Kis séta után meg is találtuk az Európai Parlamentet. Lehangoló látványként 5 méterre mellette a parkban kisebb szemétdomb alakult ki az idők folyamán, melyről feltétlenül képet kellett készítenem. Hát igen, az ember mindenhol ember :-) De érdekes módon csak a parlament mögött volt olyan a park, a többi része szépen rendben volt tartva. Ennek a neve egyébként Leopoldspark. Itt kérek elnézést a vallonoktól, de ideiglenes leuveni lévén igyekszem mindent flamandul írni :D Egy kis pihi és kajálás után haladtunk tovább a Jubelpark felé. Nevéből adódóan ez egy nagy park, aminek az egyik felén egy nagy (vagyis NAGY) múzeum van. Vasárnap és szegény egyetemisták lévén nem mentünk be, szóval csak kívülről csodáltuk meg két nagy épületét és a kettő között átívelő kapuzatot (amely nagyon hasonlít a Brandenburgi Kapura, de elnézzük). A park legérdekesebb látványossága viszont nem ez, hanem a közepén a mélyből a felszínre törő és onnan visszabukó KÉTSÁVOS AUTÓÚT. Ilyet még nem láttam, Google Maps-on alig találtam meg a másik két végét.. Mindenképp hasznos, hogy a belvárosban leviszik a föld alá az átmenő forgalmat, de hogy egy park közepén nyitva van az alagút teteje, az kicsit fura. Innen már visszafelé mentünk, közben még eldördült pár fénykép, de a kb. 6 km-es gyaloglás után már alig vártuk, hogy vonat legyen a lábunk alatt.

Legközelebb a nyelvi kurzusról fogok írni, az is nagyon érdekes :-)

Január 7-én hajnali 6:10-kor indult a gép Brüsszel Charleroi reptérre, ezért természetesen már sokkal hamarabb fel kellett kelnünk. Személy szerint 2 órára állítottam az ébresztőt, de 1 körül felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni, értelme sem lett volna. Laza készülődés után háromnegyed 4 körül hívott Cserép, hogy hamarosan érkeznek értem, szóval elbúcsúztam barátnőmtől és elindultam az éjszakába. Cserép a szüleivel jött kocsival, így szerencsére nem volt gond a reptérre érkezéssel. Út közben telefonált Borcsa, hogy hol vagyunk már, mert ő már a reptéren van és sietett, hogy 4-re kiérjen. Ő bizony nagyon komolyan vette a 4 órás érkezést :-) Mi "csak" negyed öt körül értünk oda, becsekkoltunk, feladtuk a csomagjainkat, azután vártunk, reggeliztünk. A biztonsági ellenőrzés vicces volt :-) Levettem a kabátot, övet, kivettem a táskából a laptopot, a cipőmet is levetették velem, merthogy magas szárú, szóval eddig semmi különös. A kapu másik oldalán éppen szedném össze a cuccaimat, mikor nézem, hogy az őr nagyon mosolyog valamin, miközben a monitort nézi. Odamegy egy nő, ránéz a monitorra, ő is elkezd mosolyogni. Megkérdi tőlem, hogy ez az én csomagom-e, mondom igen. "Valami baj van?" - kérdeztem megszeppenve, hát nem tudtam, miért viszi odébb a táskám. "Van benne egy bilincs." - hangzott a meglepő válasz, melyre zavart mosollyal járó "Húha, benne maradt" mondat hagyta el a számat. Tudni kell a sztorihoz rólam, hogy van (volt) egy bilincsem, amit mindig a táskámban hordtam, csak úgy heccből :D Egyeseknek ismerős lehet a Gólyanapokról, de egyébként sosem használtam.. És már nem is fogom, ugyanis elkobozták és kidobták a kukába.. :-( Tényleg vicces helyzet volt, de a bilincset azért sajnálom, rendes vasbilincs volt, nem valami olcsó játékszer, de hát c'est la vie :-)

Ezután csak a szokásos, kis várakozás, stratégiázás, hogy jó helyre kerüljünk a buszon a beszálláshoz, helyfoglalás, biztonsági blabla, aztán elkezdődött a felszállás. Hát az valami élmény, amikor az Airbus A320-asnak nekitolja a kakaót, aztán kb. 30 fokos szögben elkezd emelkedni a gép :-) Ablak mellett ültem, féltem, hogy fájni fog a nyakam a sok oldalra nézéstől :-) Az út "sima" volt, voltak részek, amikor a budapesti kátyúkra emlékeztetett a remegés, máskor pedig mintha macskaköves úton menne a gép :D Egyszer volt csak olyan, hogy a gép elkezdett esni vagy 50 métert, na az izgalmas volt :P Borcsa különösen élvezte, úgy szedte a levegőt, mintha épp akkor sprintelte volna le a maratoni távot :D Szegény :-) Végül sikeresen landoltunk, lényegében menetrend szerint. Felvettük a csomagjainkat, leültünk egy kicsit enni, azután megkerestük a reptéri buszt, amivel bementünk a charleroi-i vasútállomásra, és elindultunk Leuvenbe.

Út közben összeakadtunk egy sráccal és egy lánnyal, a lány, Annamari, szintén ide jött a koliba, a srác, vagyis András is ugyanúgy Leuvenbe tartott, csak ő nem a koliba. Igen. Szóval jól összeakadtunk, legalább az út során volt, aki már rendelkezett helyismerettel :-) Az út eseménytelenül telt, de a végére már nagyon elegünk volt a lépcsőkből.. Fejenként két teli bőrönddel fel-le mászkálni rajtuk eléggé fárasztó tud lenni. Végülis megérkeztünk a koliba, amelynek ajtajában épp találkoztunk Havas atyával, aki épp menni készült. Szerencsénk volt, mert csak este 10-re jött vissza, szóval úgyszólván gáz lett volna, ha elkerüljük egymást. Elosztoztunk egymás között a kapott 4 szobán, bepakoltunk, én személy szerint hazatelefonáltam gyorsan, hogy rendben megérkeztem, aztán aludtam egy pár órát. Délután jártunk egyet a városban, benéztünk a Match-ba, hazajöttünk enni, aztán este megint kiugrottunk, de ezúttal kocsmázni. Kis járkálás után megláttuk az egyikben Andrást, be is ültünk mellé tudakolódni a kínálatról. Meg is ittam első sörömet Leuvenben, amely Duvel névre hallgat. Finom sör, nincs vele semmi gond. Sokat nem érdemes nyakalni belőle, mert 9%-os :-)

Most viszont zárom soraimat, reggel Brüsszelbe indulunk városnézni, szóval majd később folytatom az írást :-)

Szeretettel üdvözlök mindenkit a blogomon. Anyakönyvezett nevem Raska István, de a legtöbben csak Tokra néven ismernek. 2006 óta járok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Információs Technológiai Karra mint Mérnök Informatikus. 2010 decemberében diplomáztam le Bsc-n, de a tanulmányaimat folytatom ugyanitt Msc-n. 2010 tavaszán sikeresen pályáztam az Erasmus ösztöndíjra Leuvenbe, így 2011 tavaszi félévet, amely az Msc első féléve is nekem, már Leuvenben töltöm kint. A blog erről a kint eltöltött időszakról fog szólni, remélem 1-2 olvasója is lesz :)