Január 7-én hajnali 6:10-kor indult a gép Brüsszel Charleroi reptérre, ezért természetesen már sokkal hamarabb fel kellett kelnünk. Személy szerint 2 órára állítottam az ébresztőt, de 1 körül felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni, értelme sem lett volna. Laza készülődés után háromnegyed 4 körül hívott Cserép, hogy hamarosan érkeznek értem, szóval elbúcsúztam barátnőmtől és elindultam az éjszakába. Cserép a szüleivel jött kocsival, így szerencsére nem volt gond a reptérre érkezéssel. Út közben telefonált Borcsa, hogy hol vagyunk már, mert ő már a reptéren van és sietett, hogy 4-re kiérjen. Ő bizony nagyon komolyan vette a 4 órás érkezést :-) Mi "csak" negyed öt körül értünk oda, becsekkoltunk, feladtuk a csomagjainkat, azután vártunk, reggeliztünk. A biztonsági ellenőrzés vicces volt :-) Levettem a kabátot, övet, kivettem a táskából a laptopot, a cipőmet is levetették velem, merthogy magas szárú, szóval eddig semmi különös. A kapu másik oldalán éppen szedném össze a cuccaimat, mikor nézem, hogy az őr nagyon mosolyog valamin, miközben a monitort nézi. Odamegy egy nő, ránéz a monitorra, ő is elkezd mosolyogni. Megkérdi tőlem, hogy ez az én csomagom-e, mondom igen. "Valami baj van?" - kérdeztem megszeppenve, hát nem tudtam, miért viszi odébb a táskám. "Van benne egy bilincs." - hangzott a meglepő válasz, melyre zavart mosollyal járó "Húha, benne maradt" mondat hagyta el a számat. Tudni kell a sztorihoz rólam, hogy van (volt) egy bilincsem, amit mindig a táskámban hordtam, csak úgy heccből :D Egyeseknek ismerős lehet a Gólyanapokról, de egyébként sosem használtam.. És már nem is fogom, ugyanis elkobozták és kidobták a kukába.. :-( Tényleg vicces helyzet volt, de a bilincset azért sajnálom, rendes vasbilincs volt, nem valami olcsó játékszer, de hát c'est la vie :-)
Ezután csak a szokásos, kis várakozás, stratégiázás, hogy jó helyre kerüljünk a buszon a beszálláshoz, helyfoglalás, biztonsági blabla, aztán elkezdődött a felszállás. Hát az valami élmény, amikor az Airbus A320-asnak nekitolja a kakaót, aztán kb. 30 fokos szögben elkezd emelkedni a gép :-) Ablak mellett ültem, féltem, hogy fájni fog a nyakam a sok oldalra nézéstől :-) Az út "sima" volt, voltak részek, amikor a budapesti kátyúkra emlékeztetett a remegés, máskor pedig mintha macskaköves úton menne a gép :D Egyszer volt csak olyan, hogy a gép elkezdett esni vagy 50 métert, na az izgalmas volt :P Borcsa különösen élvezte, úgy szedte a levegőt, mintha épp akkor sprintelte volna le a maratoni távot :D Szegény :-) Végül sikeresen landoltunk, lényegében menetrend szerint. Felvettük a csomagjainkat, leültünk egy kicsit enni, azután megkerestük a reptéri buszt, amivel bementünk a charleroi-i vasútállomásra, és elindultunk Leuvenbe.
Út közben összeakadtunk egy sráccal és egy lánnyal, a lány, Annamari, szintén ide jött a koliba, a srác, vagyis András is ugyanúgy Leuvenbe tartott, csak ő nem a koliba. Igen. Szóval jól összeakadtunk, legalább az út során volt, aki már rendelkezett helyismerettel :-) Az út eseménytelenül telt, de a végére már nagyon elegünk volt a lépcsőkből.. Fejenként két teli bőrönddel fel-le mászkálni rajtuk eléggé fárasztó tud lenni. Végülis megérkeztünk a koliba, amelynek ajtajában épp találkoztunk Havas atyával, aki épp menni készült. Szerencsénk volt, mert csak este 10-re jött vissza, szóval úgyszólván gáz lett volna, ha elkerüljük egymást. Elosztoztunk egymás között a kapott 4 szobán, bepakoltunk, én személy szerint hazatelefonáltam gyorsan, hogy rendben megérkeztem, aztán aludtam egy pár órát. Délután jártunk egyet a városban, benéztünk a Match-ba, hazajöttünk enni, aztán este megint kiugrottunk, de ezúttal kocsmázni. Kis járkálás után megláttuk az egyikben Andrást, be is ültünk mellé tudakolódni a kínálatról. Meg is ittam első sörömet Leuvenben, amely Duvel névre hallgat. Finom sör, nincs vele semmi gond. Sokat nem érdemes nyakalni belőle, mert 9%-os :-)
Most viszont zárom soraimat, reggel Brüsszelbe indulunk városnézni, szóval majd később folytatom az írást :-)
